Pecások-oldala

Görbüljön a bot!

G.D.

Horgász tippek Csalik - régi jó ötletek

A kukorica a pontycentrikus hazai hazai horgászat máig kiemelkedő jelentőségű csalija.. Régebben
a filléres és a lófogú kukoricát kedvelték. A filléresnek onnan a neve, hogy mérete megegyezett a
filléres érmével, de lófogú sem adta alább 20-30 milliméteres hosszúságnál. Mára jószerivel eltünt
mindkét változat, bár ahogy hallom, itt-ott termesztenek pár tövet. Érdemes baráti körben kérde-
zősködni, hogy tenyészanyagnak kérjünk néhány szemet feltéve, hogy van hová ültetni.
Ha nem sikerül ezekhez a fajtákhoz jutni, akkor tavalyi (esztendővel korábbi) csöveket szerezzünk.
Nem felel meg a gépi betakarítású kukorica, mert a gépi morzsolás során épp a számunkra legfontosabb
rész, a magok csiraszeme sérül. A sérült tengeri hamar avasodásnak indul és ennek a folyamatnak káros
hatásai hasznavehetetlenné teszi a gépi morzsolású kukoricát.
A régi recept szerint a kukorica feldolgozása egy napi áztatással kezdődött. A lemorzsolt szemeket lassú
melegítés után 6-8 órát főzték, így a megduzzadó keményítő nem repeszti fel a terméshéjat, ha ugyanis
felhasad a mag, épp a legfontosabb ízanyagok mennek veszendőben. A kukta jóvoltából a főzési idő
a felére csökken, ám figyelembe kell venni, hogy a tengeriszemek háromszoros nagyságúra dagadnak a
főzés közben. Az edénybe annyi viz kell, hogy a kukoricát teljesen ellepje. A megfőzött kukoricát a lével
együtt töltsük üvegekbe és a lassúbb hűlés érdekében tegyük párnák vagy takarók közé. Tartósító-
szernek a cukor és a só is egyaránt megfelel és a szalicilról se feletkezzünk meg.
A kukorica horogra tűzése:
Az egykori leirás szerint a külső terméshéj legvékonyabb részén a mag hegyénél található csiraszemnél
kell a horgot a kukoricába döfni. A horog hegye érjen belülről a héjhoz, de ne szúrja át azt.
A hal megakasztásakor könnyedén átszakad ez a vékonyka hártya